Minden második jelentkező alkalmatlan

A munkacsoport ülés egyik fontos napirendi pontja volt az Európai Unió Szakképzési Napirendjének véleményezése. Ludovic Voet konföderációs titkár elmondta, a témáról közmeghallgatást is tart az Európai Bizottság. Az Európai Szakszervezeti Szövetség véleményt készít a dokumentumról, amely egyik lényeges pontja, hogy a dokumentum említse a kollektív szerződések, a szociális partnerekkel való megállapodások fontosságát a dokumentum végső változatában.

A dokumentum új elemként tartalmazza a részképesítéseknek vagy egy munkafolyamatban való jártasság elismertetésének (micro-credentials) fontosságát, sajnos erre egyelőre nem létezik európai szintű meghatározás, sőt egyelőre még a különböző nyelvi fordításokról folynak a viták (franciául micro-certificat) Az elismerés olyan területeken, mint a team-munka, digitális marketing, vagy adatelemzés adna bizonyítványt, amely hivatalos irat megkönnyítené a munkavállaló későbbi elhelyezkedését. Továbbá fontos lenne európai szintű adatgyűjtés a felsőfokú képzés utáni képzettségekről, mert ezen képzettségekre egyelőre nem terjed ki az európai szintű adatbázis.

Az ülésen elhangzott, ezek a kérdések nem csak oktatási-politikai szakkérdések, hanem a munkaerő-piaccal összefüggő kérdések is. A képzettségek összehangolását az úgynevezett Nemzeti Központok a Képzettségek Nyomonkövetéséhez szervezetek fogják végezni (National Centers of Graduate Tracking).

A Bizottság egy másik előterjesztésről, a Digitális Akció Tervről is meghallgatást tart a közeljövőben - az Európai Szakszervezeti Szövetség kidolgozza a véleményét ebban a kérdésben is. A fő kérdés, hogyan lehet a digitalizációt hozzákapcsolni a képzettségek elismeréséhez. A szakszervezet kérte, hogy a munkacsoport ülés résztvevői küldjék el a megjegyzéseiket, javaslataikat a dokumentumhoz.

Rosella Benedetti (ETUCE - Európai Szakszervezetek oktatási Bizottsága) elmondta, a szervezet az oktatási. képzési stratégia témájában jelentést készített, októberben 15-én a nemzeti koordinátoraik találkozót terveznek, amelyre a Szociális dialógus munkacsoport tagjait is meghívják.

Ezt követően Crabb Alison az EU Foglalkoztatási Főigazgatóság képviselője ismertette az Európai Unió Szakképzési Napirend dokumentumát. Ebben az Európai Unió olyan ambiciózus célokat fogalmaz meg, hogy 2025-ig a munkavállalók 50 százaléka vegyen részt valamilyen képzésben, továbbá biztosítani kell a képzéshez való hozzáférést a az alacsony képzettségűek 30 százalékának, a munkanélküliek 20 százalékának. További cél, hogy a felnőtt lakosság 70 százalékának legyen legalább alapvető digitális tudása. Mindehhez szükséges, hogy a kormányok tagállami szinten erre megfelelő forrásokat biztosítsanak.

Elmondta, egyre nagyobb teret fednek le a tagállamokban az úgynevezett Szakképzési Paktumok, amelyek akár országos, akár ágazati szinten köttetnek, amelyben az aláíró szociális partnerek meghatározzák a közeljövő szakképzési igényeit akár egy iparágra, akár szélesebb körben. Ezek úgynevezett kereslet-vezérelt elkötelezettségek, vagyis a munkaerőpiaci igények szabják meg a képzést.

A nagy kérdés, hogy a szakképzési tervek végrehajtásának felelőssége hogyan oszlik meg, a kormányok, az EU, a munkáltatók, a szakszervezetek és az egyének között – mindez az anyagi felelősségvállalással szorosan összefügg. Az EU mindenesetre támogatni fogja azokat a kezdeményezéseket, amelyek ilyen paktumok alapján indulnak el. Az EU hálózatokat épít ki, ösztönzi a tudásmegosztást, valamint a projektek vezetését is vállalja.

Ezt követően a Szakképzés a fenntartható versenyképességért, a szociális egyenlő jogokért és a rugalmasságért dokumentum ismertetése következett, amelyben hangsúlyozták, a szociális befogadás valamint különféle munkaerőpiaci célok fontosságát. A cél, hogy az európai szakképzés egyfajta globális referencia legyen olyan programokhoz, amelyek munkaerőpiaci szükségleteket elégítenek ki. Szeretnék, ha az Európai Unóban a képzett munkaerő aránya 82 százalékos lenne, a munkavállalók 60 százaléka munkahelyi képzést, és 8 százalékuk külföldi szakképzést is kapjon.

Norbert Schoebel, szintén a EU Bizottság részéről hozzátette, az EU Szociális Pillér egyik fontos alapjoga Oktatás képzés, élethosszig képzés. Létrejött egy EU szintű szövetség a szakképzésért, jelenleg 338 tagja van vállalatok, oktatási intézmények, szakszervezetek. A szakképzéshez biztosítani kell a forrásokat új lendületet kell adni a képzéseknek, ehhez segítség a szociális partnerek bevonása is.

A vállalatoknak egyre inkább munkaerő gondjai vannak – folytatta az előadó -, a tapasztalatok szerint a vállalatokhoz jelentkezők fele egyáltalán nem felel meg azoknak a követelményeknek, amelyeket a vállalatok támasztanak velük szemben. Mindez alátámasztja a szakképzésről való gondolkodás szükségességét. Tovább fontos a jogok gyakorlásának a kérdéskörét is megszemlélni, azt a kérdést, vajon hozzá lehet-e férni a képzésekhez.

Roman Agnes elmondta, az Európai Szakszervezeti Szövetség az előterjesztést az októberi VB-n fogja megtárgyalni. Előzetes kritikát kaptak, hogy a határozat túl hosszú, ezért újraírták.

Aline Conchon industliAll Europe részéről elmondta, az ágazatok hosszútávú stratégiájához kell kapcsolni a szakképzési terveket, hiszen pénzügyileg és felelősségvállalásukat tekintve ez a vállalatok felelőssége. Induviduális jognak kell lennie a képzésekhez való hozzáférésnek. Sok esetben előfordul, hogy a vállalatok elbocsátják a dolgozókat és olcsóbb munkaerőt vesznek fel, így nincs garantálva a minőség.

A járvány első hulláma alatt digitális tanítás történt, de a legtöbb vállalatnál a képzés nem kötődik a stratégiai tervekhez. A Pact for Skills – kezdeményezésről elmondta, még nem világos ezek hatása, hiszen több ilyen kezdeményezés volt már, felemás sikerrel. Az autóiparban több ilyen megállapodást kötnek, de a vállalatok sokszor csak pr okok miatt kötnek, és nem világos hogyan fogjuk ezt a gyakorlatban megvalósítani. A PR és a valóság között nagy a szakadék – tette hozzá az előadó.

--