Munkából a munkába

A találkozón Adriana Sukova-Tosheva, a Bizottság Szociális ügyek és Társadalmi befogadásért felelős főigazgatóságának vezetője elnökölt. Először a Technikai munkacsoport képviselőjét hallgatták meg a résztvevők, aki az előkészítő megbeszélésekről adott tájékoztatást a plenáris ülés résztvevő számára.

Az előkészítő munkacsoport ülésén szóba kerül a programok pénzügyi megvalósításának értékelése. Elhangzott, 8 százalékkal kevesebb az eddigi költés, mint a korábbi programozási időszakban, amely a programok lassúbb a megvalósítására utal. Néhány ország számára felhívást intéztek - ebben a körben van Magyarország is -, annak érdekében, hogy ne veszítsenek forrást. Ezeknek az országoknak még december hónapban elszámolásokat kell benyújtani bizonyos programokról. A munkacsoport értékelte azokat a program felhívásokat is, amelyeket több tagállam együtt nyújthat be, ezek az úgynevezett „közös akcióterv” nevű programok, bár a beadott programokat végleges elbírálása februárban történik.

Ezt követően a levezető elnök tájékoztatást adott az „ESZA+”-nak nevezett 2021-2027 közötti támogatási program elfogadtatásának folyamatáról, a Parlamenttel és a Tanáccsal folytatott tárgyalások állásáról. Elmondta, hogy december 3-án az EU Parlament bizottsága szavazott, valamint véleményt formált az ESZA+ előterjesztésről. Nagy a támogatása a javaslatnak, ugyanakkor a bizottság véleményében több kiegészítést javasolt, vagy egy egyes programokra fordított összege nagyságára módosítási javaslatokat tett. Így volt ez például a szociális intézkedésekre szánt összegekkel, vagy az Ifjúsági Garancia programokkal is. Ez utóbbi esetben például az eredeti javaslat arról szólt, hogy az alapok 10 százalékát erre a célra kell fordítani, ám a Parlament bizottságának véleménye az volt, hogy minden tagállamnak a költségvetés 3 százalékát kell kötelezően ifjúsági programokra fordítania. Ugyanakkor azon tagállamok esetében, ahol az ifjúsági munkanélküliség nagy, és/vagy rosszak a foglalkoztatási mutatók, ott a kötelező mértéknek 15 százalékosnak kell lennie.

A levezető elnök hozzátette, a 2021-2027 közötti időszakban 1279,4 milliárd euró az EU költségvetése, ebből az Európai Szociális Alap+ 101,2 milliárd euróval, a Globalizációs Kiigazítási alap 1,6 milliárd euróval gazdálkodik. A harmadik országból érkező polgárokról szólva elmondta, nagy a migrációs nyomás, így a hosszú távú integráció olyan kihívás, amely az ESZA-ra tartozik, de a migráns munkavállalók fogadását, első eligazításának költségeit egy másik alap, a Migrációs alap fedezi.

Ezt követően a résztvevők megjegyzéseket fűztek ahhoz a dokumentumhoz, amelyet a testület megfogalmazott a következő 7 éves támogatási programról. Máltai és magyar kormány képviselői részéről elhangzott például, hogy a tematikus koncentrációt előíró szabályozás túl sok a megkötést von magával, mindez idegen a munkaerőpiactól. A tagállamnak el kell döntenie, hogy egy támogatás mely specifikus célhoz és melyik tematikus koncentrációs kritériumhoz kapcsolódik, ami túlságosan sok terhet ró az adminisztrációra. A források céljai szerint az országspecifikus ajánlás a döntő. Így el kell dönteni, melyik keretből hajt végre egy programot az illető tagállam, és nem lehet integrált programokat megvalósítani.

Az Európai Szakszervezeti Szövetség képviselője felrótta, hogy a szociális partnerek kapacitásépítéssel kapcsolatos igényei nem jelennek meg a programban. Elmondta, a szociális partnerek nem önmagáért szeretnénk kapacitás-fejlesztési forrásokat, hanem azért, hogy teljes mértékben részt vehessenek az Európai Szemeszterben, és megvalósítsák azt a szerepet, amelyeket a különböző EU ajánlások és határozatok rájuk testálnak. Sajnálattal vették tudomásul, hogy ebben a kérdésben nem történt előrelépés.

A témával kapcsolatban elhangzott, az európai szociális partnerek 2018. november 30-án benyújtották az Európai Bizottsághoz azt az anyagot, amely szerint a 2016-os „Társadalmi párbeszéd új kezdetére" vonatkozó négyoldalú nyilatkozat, valamint a 2017. évi Szociális Pillérről szóló megállapodás is kiemelt szerepet biztosít a szociális partnereknek. Sőt, a szociális partnereket az Európai Szemeszternek nevezett egyeztetési folyamat megnevezi, mint kulcs-szerepet játszó, véleményező szervezeteket. Világos, ha az európai rendelkezések és szabályozás ilyen fontos szerepet biztosítanak ezeknek a szereplőknek, akkor azok működésének, szakmai munkájának forrásairól is kell rendelkeznie. Ezért a szociális partnerek felkérték az irányító hatóságokat, hogy kifejezetten a szociális partnerek kapacitásépítésre szánt ESZA+ forrásokat hozzanak létre, a 2021-2027-es finanszírozási időszakra meghatározott programjukban.

Ezt követően egy Leda Stott által készített beszámoló hangzott el az Európai Partnerségi Irányelv megvalósulásáról. A felmérés célja, hogy az Európai Partnerségi Irányelv tudatosságot erősítsék az ESZA tematikus hálózatának tagjai között, valamint a monitoring bizottságok tagjai körében. A tanulmány azt térképezte fel, mi az, ami eddig jól működött, és hogyan lehet még javítani az Európai Partnerségi Irányelv megvalósításán. Az előadó több pozitív példát is felsorolt a partnerség követendő megvalósulására. Elmondta, Németország, Svédország, Luxemburg és Flandria esetében történt előrelépés, de a legtöbb esetben a tagállamok csak kipipálták a feladatot, valódi részvétel, valódi partnerség nem valósult meg a program-ciklusokon keresztül. Hozzátette, a partnerségi alapelvet a döntéshozatal különböző szintjein is meg kell valósítani.

A felmérés szerint a partnerséget hátráltatja az idő-, a kompetencia-, és a pénzhiány. A szociális partnereknek még aktívabb szerepet vállalhatnának a programokban foglalta össze az előadó a véleményét. További pozitív példák között megemlítette, hogy Szlovákiában az Irányító Hatóság a környezetvédelmi szervezeteket bevonta a környezetvédelmi programok tervezésébe és előkészítésébe. Összegzésként az előadó fontosnak tartotta a megfelelő időben adott információkat, a dokumentáció hozzáférhetőségét, hogy jobban elmagyarázhassák a résztvevőknek a feladataikat, valamint a nagyobb transzparencia megvalósítását.

Az előadás vitájában a partnerségről indulatos szavak is elhangzottak, az egyik felszólaló az irányító hatóság részéről hiányolta a szociális partnerek elkötelezettségét, és felkészültségét a monitoring bizottság ülésein. Az előadó viszontválaszában aláhúzta, az a cél, hogy jobban működjenek a programok. Az ESF sokkal erősebb, folytatta, ha a munkába be vannak vonva a partnerek, mégpedig, ha az előszítésben és a projekt megvalósításának különböző fázisaiban is részt vesznek a szociális partnerek, így a szakszervezetek is.

Az utolsó napirendi pontként Steven D’Haeseler Munkából a munkába címmel az IBM példáján keresztül ismertette, hogy a dolgozók képzése és átképzése a vállalkozások érdeke is. Elmondta, a cég elektronikus, felhasználóbarát felületet alakított ki, hogy dolgozókban felkeltse az igényt a továbbképzéshez. A cégnél minden dolgozónak 60 órát kell évente továbbképzéssel foglalkoznia. A cég tapasztalata, hogy a képzés és a munkavállalói elkötelezettség között nagyon erős a közvetlen kapcsolat. Tudatosítani kell a dolgozókban, hogy specifikus képzést kaphat: a számítógép képernyőjén felsorolják neki mindazokat a képzéseket, amelyekre jelentkezhet. Felkeresheti a menedzserét, és konzultálhat vele a céljairól. A jelenlévők számára az előadást követően az a kérdés merült fel, hogyan lehet ezt, vagy más jó üzleti gyakorlatokat, valamilyen módon az ESZA monitoring programjaiban is felhasználni.

Kozák László